Fluoridok

A fluoridok olyan vegyületek, amelyek nagy szerepet játszanak a fogszuvasodás megelőzésében. Hatásmechanizmusuk aszerint osztható fel, hogy a fog előtörése előtt, vagy után épülnek be a kemény szövetekbe. A fog előtörése előtt a fluoridok a kialakuló fogszövetek mineralizációjára hatnak. A fogak megjelenése után fő feladatuk a fogzománc remineralizációjának támogatása, ellensúlyozva az ásványi anyagok felszabadulásával járó demineralizációt, amit a dentális plakkot alkotó baktériumok által termelt savak okoznak. A fluoridok fogszövetekben (különösen a fogzománcban) történő tárolásával fluorapatit képződik, amely növeli azok szilárdságát és ellenálló képességét a savas környezettel szemben. Így a fluoridok egyaránt támogatják a remineralizációs folyamatot, ugyanakkor csökkentik a további demineralizáció lehetőségét. Minél hamarabb beépülnek a fogzománcba, az annál jobban ellenáll a fogszuvasodásnak. A fluoridok a dentális plakkokt alkotó baktériumokra is hatással vannak, befolyásolják anyagcseréjüket. Az ivóvíz, a tej és a só fluorozásával, vagy orvos által előírt fluoridtabletták formájában is bevihetőek a szervezetbe. Ugyanakkor helyileg is alkalmazhatóak, fogkrémek, szájvizek vagy foggélek formájában. A leggyakrabban használt vegyületek közé tartozik a nátrium-fluorid és az amin-fluorid. Gyermekek számára különösen fontos a fluoridos fogkrém használata. Esetükben mindig figyelemmel kell lenni a fluroidtartalomra, aminek ajánlott koncentrációja a gyermek életkorától függ. A gyermekeknek szánt fluoridos szájvizek általában 6-7 éves korig alkalmasak. Szakmai használatra vannak magasabb koncentrációjú fluoridos készítmények, amelyeket a fogorvosi rendelőben megelőzésre vagy fokozott fogszuvasodás esetén alkalmaznak. Az otthoni ápolásra szánt alacsonyabb koncentrációjú fluoridos géleket fogorvos javaslata esetén érdemes használni, általában 1-2 hetente egyszer alkalmazhatóak.