Temporomandibuláris ízület

A temporomandibularis vagyis az állkapocsízület az emberi test egyik legösszetettebb ízülete.  Számos olyan funkciót tesz lehetővé, mint az étkezés és az őrlés, a beszéd vagy az arckifejezés. Az állkapocs ízületének alapvető mozgásai a száj kinyitása (mandibuláris depresszió) és a száj bezárása (mandibuláris emelkedés). Az ízületi részek elrendezése és felépítése lehetővé teszi a mozgást előre (nyúlás) és hátra (visszahúzás) vagy oldalra (lateropulse) is. Ezek a mozdulatok különösen fontosak rágás közben. A temporomandibularis ízület egy olyan páros ízület, amely összeköti a mozgatható alsó állkapcsot az álló temporális csonttal. Az alsó állkapcson elhelyezkedő ízületi fejből (caput mandibulae) és a temporális csont ízületi foglalatából (fossa mandibularis ossis temporalis) áll. Elülső felében a kutat ízületi púp egészíti ki (tuberculum articulare). A fej és az aljzat közötti ízületi hasadékot egy ízületi korong (discus articularis) osztja fel, és a kerület körül az állkapocs ízületét rostos ízületi tok veszi körül. Az állkapocsízületet gyakran befolyásolják bizonyos rá jellemző betegségek, például az ízületi korong elmozdulása vagy perforációja. Ezeket a kórképeket általában hangjelenségek kísérik, beleértve a hámlást vagy a recsegést. Az állkapocs ízületét gyulladásos vagy degeneratív betegségek is érinthetik, amelyek a szájnyitás nehézségével vagy a fájdalommal járnak.