Zománc

A fogzománc a három kemény fogszövet egyike. A dentinnel  és a fogcementtel együtt alkotják a fog szerkezetét és alakját. A zománc tapad a dentinréteghez és lefedi a fogkorona teljes felületét. A nyaki területen szűkül és fogcementmé alakul, amely a foggyök felszínén borítja a dentint. A fogzománc szinte teljes térfogata egy hidroxiapatit nevű ásványból áll. Nagy keménységet biztosít és az emberi test legnehezebb szövetévé teszi, amely meghaladja az emberi csont keménységét. A hidroxiapatit főként kalcium- és foszfátionokból áll. Szubsztitúcióval más elemeket is tartalmazhat, amelyek módosítják tulajdonságait. Fő szerkezeti egysége a hidroxi-apatit kristály. Ezek a fogzománcban zománcprizmák formájában vannak elrendezve, amelyek körülbelül 100 kristály szoros összekapcsolásával jönnek létre. A zománcprizmák a dentino-zománc határától a zománc teljes szélességében a fogfelületre vezetnek. A fognyaki területen a zománc nincs rendszeresen elrendezve, és az úgynevezett aprizmás zománc képezi. A fogzománc nagyon ellenáll a mechanikai hatásoknak, viszont savak hatására ásványi anyagok (különösen a kalcium és a foszfátok) felszabadulása vagy az úgynevezett vízkőtelenítés vagy demineralizáció. A felszabadult ionok visszaalakulását a nyálban található ásványi anyagok révén remineralizációnak nevezzük. Ha a remineralizáció és a demineralizáció egyensúlyban van, akkor a fogzománc nem károsodik. Ha a demineralizáció túlsúlyban van, akkor fogszuvasodás következik be.